Vanessa 17 éves gimnazista, aki teljesen átlagos csajszi. Már több éve Pesten laknak az anyjával Zorával, a húgával, Lindával (14 éves) és a bátyával Adammel (19 éves). Az apja kint lakik Amerikában, mivel 10 éves korában lelépett egy Betty nevű öregebb nővel, aki német. Minden nyáron kötelező kimennie a húgával legalább 2 hónapra vagy Berlinbe vagy, Floridába.(Éppen ahol tartózkodnak). Az anyja üzletasszony, aki általában nem igen van otthon, ezért szabadjára vannak engedve egész nap.
Gyönyörű mezőn feküdtem, a nap hét ágra sütött, miközben 2 szép szempár meredt rám a semmiből.
-Nem jössz? –kérdezte egy fekete hajú, lila tornacsukás srác.
-Hova? –válaszoltam.
-Frizbizünk és te is kellesz.
-Már is megyek. –Felsegített és együtt indultunk pár ismeretlen srác felé.
-Ugye te is csatlakozol? –kérdezte mosolyogva egy raszta hajú fiú.
-Mellém állsz? –nyújtotta felém a kezét a szemceruzás, tépett hajú férfi.
Ekkor rájöttem kik is ezek az idegenek. Pár pillanat alatt beugrott, hogy honnan ilyen ismerősek. Ők a kedvenc bandáim tagjai. Pete, Tom, Gerard.
Pár percig ott álltam szótlanul a döbbenettől.
-Valami baj van? –jött közelebb Pete, reszkető szemekkel.
-Csináljunk már valamit! –éreztem az aggodalmat, Tom ölelésében.
-Nem kell, jól vagyok. –válaszoltam.
Erre mindhárman átöleltek. Hirtelen sötét esőfelhők közeledtek és az álmomat egy ordítozó lány, szakította félbe.
-Képzeld! Képzeld!
-Mit? –kérdeztem nyöszörögve a takaróm alatt.
-A Tokio Hotel száma megy a Viván. -felelt még mindig ordítozva.
-Majdnem minden nap leadják.
-Tudom, de annyira jók.
-Tudod, hogy eláztattad a szép álmomat? –nyávogva neki dobtam a párnámat Lindának.
-Ezt nem úszod meg. Na gyere csak! –csontjaimat nem kímélve, rámvetette magát. Mire Adam is beállított.
-Ezt el tudnám egész nap nézni, ha nem a két húgom verné szét egymást, hanem pár csinos, szőke hajú, fürdőrucis lány. –elmosolyogta magát, mintha el is képzelné a jelenetet.
-Te fogd be! Tudomásom szerint barátnőd van.
-Szerintem, díjazná az ízlésemet.
-Gyertek reggelizni! Kész a pirítós. –üvöltött fel az emeletre az én ennivaló anyám.
-Megyünk! –zengtük egyszerre.
Pár perc múlva már lent is voltunk és tömtük magunkba a vajas pirítóst.
-Ma is sokáig leszek bent. –szakította meg anya a csöndet.
-Ezen már meg se lepődök. –válaszolt komoran Linda.
-Sajnálom. Majd bepótoljuk. –szomorkodott anya.
Linda még csak 14 éves, ezért értem, hogy mért kötődik még annyira anyához. Engem már nem igazán foglalkoztat ez az egész.
Anya hamar elindult. Mi nekünk ez volt az utolsó nap a suliban. Adam kocsival vitte el Lindát, én meg Ritával buszoztam, ahogy minden nap szoktam. A buszon szépen kitárgyaltuk az előttünk ülő srác szerelését. Leszállásnál csak két szúrós szemet kaptunk válaszként. Ez van. Nem szeretjük a Harry Potter kinézetű fiukat. Az egész nap unalommal telt. Az utolsó óránk kémia volt. Én sunyiban körmöt festettem. Szerencsémre a tanár csak 5 cm-re lát el azzal a nagy dologgal a szeme előtt, ami már nem nevezhető szemüvegnek. Az óra végén Ritától és a többiektől búcsúzkodtam, hiszen holnap már Apánál leszek, és hallgathatom Betty szörnyű nyavalygását, mint mindig. Este a bőröndömet tömtem tele minél haszontalanabb dolgokkal, hátha ezzel is idegesíthetem Bettyt. Tudom gonosz vagyok, de Betty egy öreg, összeaszott, vén trotty. Nem tudom, hogy lehet szeretni. De ha az apámnak ő kell, én nem állok az útjukba, de nem is támogatom őket. A pakolásomat Adam zavarta meg.
-Találtam egy újságot, amin a Tokio Hotel van címlapon, és megvettem neked.
-Nagyon köszönöm. –azt tudni kell, hogy Adam áll hozzám a legközelebb Linda után. Adam az, akivel talán egész életemben 2-er veszekedtünk.
-Ezt olvashatod majd a repülőn...És tudjátok már, hogy most hol lesznek?
-Nem. Apa nem hívott fel, de jó lenne tudni, hogy mit pakoljak.
-Ahogy elnézem a szokásos cuccokat dobtad be. –egy pár piros deszkás cipőt tartott a kezében.
-Azt tőled kaptam. –mosolyogtam.
-Akkor váltottál a tornacsukára, mikor már megvettem neked.
-Attól még hordok ilyet is. És amúgy is szeretem. –mosolyogtam újra rá.
-Berlinbe megyünk. –rontott be Linda.
-Végre tudom, hova mentek. –szólt Adam.
-Te nem jössz? –kérdezte Linda.
-Kössz, de nem. –Adam kezdte az undorító fejeket vágni.
-Mért? –vonta kérdőre Linda.
-Mert ki nem állhatja se az apánkat, se a nőjét. –válaszoltam Adam helyett.
-Jó neked, hogy már nagykorú vagy. –ölelte meg Linda.
-Nagykorúnak lenni ász dolog. –mosolygott rá öntelten Adam.
-Már csak egy év és én is az leszek. –vigyorogtam, mint tejbe tök, amit az msn-em szakított félbe. Éva rezgetett már egy fél perce, amit ő egy egész órának állított be.
***Mucus= Éva, Vancsi= Vanessa
Vancsi: Vagyok, csak épp pakolok.
Mucus: Végre :D
Vancsi: Mi az, ami ennyire fontos??
Mucus: Holnap Robival megyek moziba és beszervezte pár haverját, gyere el te is!!! :D
Vancsi: Éva! Holnap nem leszek itthon.
Mucus: Hol leszel?
Vancsi: Berlinben. :(
Mucus: Mi a baj? Az szupi hely.
Vancsi: Az apámmal semmi sem szupi xD
Mucus: Az igaz. :D
Vancsi: Na én lépek. Majd még Berlinből is írok. Pápusz!
Mucus: Cupp!
Kiléptem és befejeztem a pakolást. Más nap könnyes búcsút vettünk anyával, ami csak az ő részéről volt könnyes és utána felszálltunk a repülőre. Sosem megyünk nyaralni, ezért ennyi utazással be is tudhatjuk a nyaralást.
A repülőút után, taxival mentünk a házig, mert Don nem volt képes eljönni értünk. Néha Donnak hívom, mert már nem érzem azt, hogy az apám lenne. De ez van. El kell fogadnom, hogy ő ilyen.
A taxis segített kipakolni a csomagjainkat, és rendes volt, mert még borravalót sem volt képes elfogadni. Érdekes, itt Német országban minden ember kedves.
Apa boldogan invitált be a házba, ami egy kicsit se hasonlított az otthonira. Ahogy már megszoktam Betty ízlését minden olyan régi módi és giccses volt. Undorító. Ennél már csak az volt rosszabb, ahogy nyalizott és ölelgetett minket, azokkal az iszonyú rózsaszín, párduc mintás, műkörmeivel.
-Betty, elég lesz! –toltam el magamtól.
-Annyira örülök, hogy megjöttetek. Mi tartott ennyi ideig? –kérdőn rám nézett.
-Taxival jöttünk, mert –itt szúrósan apára néztem- nem lényeges.
-Kérlek Betty, nem kell ennyi nyálas puszi. –nyavalygott Linda.
-A mostohaanyátoktól kaphattok párat. –nyáladzott továbbra is Betty.
-Mi? Te csak apa barátnője vagy. –kiáltottam Bettyre.
-Szívem, ideje lenne megmondani nekik. –nyögte ki apa.
***********************************************************************
